Hogyan történik voltaképp az izomnövekedés? - teszik fel sokan a kérdést.
Az izomsejtek felépítésének közelebbi vizsgálata választ ad erre a kérdésre, ugyanakkor abban is segít, hogy hogyan használhatnánk fel az így nyert tudást a testépítésben.
3 izomrosttípust különböztet ma meg a tudomány, a kiinduló pont pedig az, hogy mindhárom rosttípus különböző mozgásokra reagál változással, illetve különböző mértékben fárad. Ezt a tudást kihasználva maximálisan megterhelhetjük izmaink minden egyes rostját egy tökéletesebb eredmény érdekében...

Minden egyes izomsejten belül találhatók vastag illetve vékony szálak - ún. filamentumok -, melyek összehúzódáskor egymáson elcsúsznak. Olyan típusú fehérjékről van itt szó, amelyeket ha összehúzódásra késztetnek, az ATP (adenozin trifoszfát) molekula felbomlásával, növekedési folyamatot idéznek elő. Mindannyian rendelkezünk lassan összehúzódó, vöröses színű, illetve gyorsan összehúzódó, fehér izomrostokkal. Egyénenként különbözik, hogy melyik izmunkat milyen százalékban építenek fel a lassú és a gyors rostok, az azonban elmondható, hogy míg a törzs izomzatát többségében lassú rostok alkotják, addig a végtagok izmait nagy százalékban gyors rostok.

A tudósok a lassan összehúzódó - hosszú munkabírású rostszálakat I-es típusú rostnak a gyorsan összehúzódó rostszálakat pedig II-es típusú rostnak nevezték el. A gyors összehúzódásra képes izomrostok, melyek a leginkább alkalmasak a megnagyobbodásra, két csoportra oszthatók: a IIa típus - gyors összehúzódásra képes és jól ellenáll a terhelésnek, lassan fárad -, illetve a IIb típus, amely csak kis mértékben áll ellen a fáradásnak. A működése során minden egyes rost más-más enzimeket választ ki, ez is megkülönbözteti őket. A testépítők, illetve a hirtelen nagy erőkifejtést igénylő sportolók a IIb típusú rostok edzésére és megtartására törekszenek. (Ugyanígy a hosszútáv futók az I-es típusú rostjaiknak veszik a legnagyobb hasznát.)

Izomrosttípusok és működésük

Dr. Scott Connelly újdonságnak számító elmélete szerint, ha túl sok ismétlést végez valaki, akkor oly mértékben kimeríti az ATP újratermelődést, hogy a IIb típusú izomrostok nem lesznek képesek a további összehúzódásra. Egy következő ismétlés excentrikus - leengedési - fázisa a leggyengébb pontjuknál szakítaná el a fent már említett vörös és fehér fehérjeszálakat (aktin és miozinszálakat), ám ekkor a IIb rostok enzimtermelését átveszi a IIa típusú rostok enzimtermelése (emlékezzünk csak, ezek jobban ellenállnak a terhelésnek és kevésbé sérülékenyek), csökkentve a IIb típusú rostok számát.
Az elmélet lényege, hogy a sejtek membránjának roncsolása következtében a szövetközi résben proteinnövelő alkotóelemek szabadulnak fel, mely hatására az összehúzódásra képtelen kísérősejtek rákapcsolódnak a szomszédos, összehúzódásra képes sejtre, így következik be a növekedés. A probléma csupán az, hogy ha ez a folyamat tovább tart, akkor eltűnnek a testépítők számára legnagyobb fontossággal bíró IIb típusú rostok, és átalakulnak IIA típusúvá, így lehetetlenné válik a további növekedés.

A különböző - alacsony, közepes és magas - intenzitású időszakok megfelelő ütemezésével két nagyon fontos dolog érhető el: egyrészt korlátozhatja a IIb típusú rostok átalakulását, illetve több kísérősejtet fejleszthet ki, amelyek elősegítik majd az izmok növekedését. A lényeg: legyen tudatosan előkészített, jól felépített edzésprogramod!